Mielőtt egy új sorozatot kezdenék, néhány olyan Igéről és témáról szeretnék szólni, amit időszerűnek és fontosnak tartok. Ma a bemerítésről. Olv. Róm 6,1-6.

1. Bemerítés Krisztusba. 2. A Krisztusba merítés külső jelei. 3. Mit jelent a vízbe merítés? 4. Kiket merítünk mi vízbe?

1.) Bemerítés Krisztusba

Újból olvasom a 3-4. verset:

(1) Itt nem vízbe merítésről van szó, hanem Kr.-ba történő bemerítésről. Akik megkeresztelkedtünk = belemerültünk Krisztus Jézusba. Egy ember a másikat bele tudja a vízbe meríteni, de ki tud minket Kr.-ba meríteni? A vízbemerítéssel senkit nem lehet Kr.-ba meríteni. Keresztelő János azt mondta: Máté 3:11 Én ugyan vízzel keresztellek (= vízbe merítlek) titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel (= Szt. Sz.-be és tűzbe merít) majd titeket. János J. Kr.-ról beszélt. Az Úr Jézus senkit nem merített vízbe, csak a tanítványok. (Ján 4:2). Ő Szt. Sz.-be merített. J. Kr.-ba pedig csak Isten tud valakit belemeríteni. 1Kor 1:30 Tőle (Istentől) vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban.

(2) Mit jelent a háromféle bemerítés? 1. János azokat merítette vízbe, akik megtértek. Akiknek megváltozott a gondolkodásuk, és az Úr felé fordultak.

2. Akiket J. Kr. Szt. Sz.-be merített, azok újonnan születtek. Hiszen az újonnan születés a Szt. Sz. által lehetséges. Ján 3:5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől (= Ige) és Szellemtől (Szt. Sz.-től), nem mehet be az Isten országába. Az újonnan születetteknek már nemcsak a gondolkodásuk változott meg, hanem új élet fogant meg bennük, mégpedig Kr. élete.

3. De mit jelent az, ha valakit Isten Kr.-ba merít? Azt jelenti, amit olvastunk:

Róm 6,6: Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek.

Vagyis az újonnan születéskor Kr. élete megfogant bennünk, de még ott van a régi, a bűnnek teste, és sokszor még azt szolgáljuk. A Kr.-ba merítés azért történik, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek. A Kr.-ba merítés azt jelenti, hogy nemcsak új életünk van, hanem már tudunk az új életben járni is a Kol 2,12 szerint az Isten erejébe vetett hit által. Róm 6,4: Eltemettettünk azért Ő vele együtt a bemerítés által a halálba: hogy ... új életben járjunk.

2.) A Krisztusba merítés külső jelei

Isten elvégezte a Krisztusba való bemerítést már akkor, amikor Ő meghalt a kereszten. Azonban ahhoz, hogy ez valóság legyen az életünkben, hittel el kell fogadnunk. Ugyanúgy, ahogy hittel elfogadtuk, hogy J. Kr. vére eltörölte a bűneinket, és Isten megbékült velünk.

A bűnbocsánatunk elfogadásának és az újonnan születésünknek meglettek a külső jelei: nyugalom, békesség, öröm, felszabadulás, hála az Úr iránt. Aztán észrevettük magunkban a kettős természetet: az újat is a régi mellett. Ugyanígy megvannak a külső jelei annak is, ha valaki hittel elfogadta, hogy Isten őt Krisztusba merítette. Hogy az ó-emberünk Kr.-al együtt megfeszíttetett, ennek a külső, látható jele az, hogy már nem kell a bűnnek szolgálnunk. Róm 6,11: Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Vagyis már tudunk új életben járni. A hívő életünk nem csupa bukdácsolás. Nem csak abból áll, hogy vétkezek, és jövök az Úrhoz bűnbocsánatért.

Más szóval: Kr. már nemcsak bennem él, hanem én is Kr.-ban élek, el vagyok rejtve Kr.-ban. 2Kor 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Vagyis Kr. látszik rajtam, nem én, nem a régi természetem. Az Ige így mondja: Gal 3,27: Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg (=Kr.-ba merültetek bele), Krisztust öltöztétek fel. J. Kr. lesz a ruha rajtam. Ő látszik, nem a bűnös természetem mezítelenségének a rútsága.

Tehát a Kr.-ba merítés külső jelei a Kr. életének a megnyilvánulásai. Mik ezek?

Olv. Ef 4,22-5,4.

3.) Mit jelent a vízbe merítés?

1. Keresztelő János vízbe merítése a megtérésről való bizonyságtétel volt. Aki nem tért meg, azt nem volt hajlandó vízbe meríteni. Máté 3:7-8 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedje-nek, monda nekik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. Máté 3:10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. Tehát előbb meg kellett térni, a megtéréshez méltó gyümölcsöt teremni, és csak azután merítette János a vízbe. Előbb a megtérés, aztán a róla szóló bizonyságtétel!

Mi azonban azokat, akik csak megtértek, nem merítjük be a vízbe. Miért? Mert a megtérés önmagában kevés. Szükség J. Kr.-ban hinni, Szt. Sz.-et kapni, újonnan születni, és azután az új életben járni.

Olv. ApCs 19,1-5.

2. Az apostolok azokat merítették vízbe, akik J. Kr.-ban hittek, tehát újonnan születtek. Vagyis akiket J. Kr. már Szt. Sz.-be merített. Pl. mikor Péter hirdette az Igét, Kr.-t Kornélius házanépének, és ők hittek, Szt. Sz.-et vettek, akkor azt mondta Péter: Apcs 10:47-48 Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek (be ne mítkezzenek), kik vették a Szt. Sz.-et miképpen mi is? És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg (merítkezzenek be) az Úrnak nevében.

Pál apostol hasonlóképpen cselekedett. ApCs 18,8: Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala (bemerítkeztek).

Krispust maga Pál merítette be. 1Kor 1,14-17a: Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg (merítettem be) közületek, kivéve Krispust és Gájust, Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem (merítettem be). Megkereszteltem (bemerítettem) azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem (bemerítettem) volna. Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek (bemerítsek), hanem hogy az evangéliumot hirdessem. Mert első az evangélium hirdetése. Ezt bízta az Úr Pál apostolra. Ennek eredménye a Kr.-ba vetett hit, Szt. Sz. vétele és az újonnan születés. Csak utána jöhet a vízbe merítés, mint az arról való bizonyságtétel, hogy az Úr őket már bemerítette a Szt. Sz.-be.

4.) Kiket merítünk mi vízbe?

Természetesen követnünk kell az apostolok példáját. Mi sem a megtérteket merítjük be, hanem azokat, akiket az Úr már Szt. Sz.-be merített. Vagyis azokat, akik újonnan születtek, akikben a Szt. Sz. lakozást vett. De a Római levélben leírt Ige alapján még tovább kell lépnünk:

3. Azokat merítjük vízbe, akiket Isten már Krisztusba merített. Akiknek már nemcsak új életük van, hanem akikben az Úr már elvégezte, amit a Róm 6,4-ben olvastunk: Eltemettettünk azért Ő vele együtt a bemerítés által a halálba: hogy ... új életben járjunk. Akik életében alapvetően már nem a régi látszik, hanem az új, a J. Kr. élete. Legszívesebben az ilyeneket merítjük be.

Azokat merítjük be a vízbe, akik arról tesznek bizonyságot, hogy nemcsak Kr. halt meg a kereszten, hanem Vele együtt ő is, akit bemerítünk. Nemcsak J. Kr. támadt fel, hanem Benne a bemerítkező testvér is. Aki megértette: Nemcsak a bűneit törölte el az Úr a kereszten, hanem az ó-emberét is. Mert a bűn teljesen átjárta, és nincs más út, mint meghalni. A bűn zsoldja a halál. Ezzel a bemerítkező egyet ért magára nézve is. Nem lehet az életét javítgatni. El kellett törölni. Csakhogy ezt J. Kr.-ban vitte véghez Isten, és ezért nem maradt a halálban. Őt is kihozta belőle, neki is új, feltámadt életet adott. Ezt Krisztus megcselekedte, és ő ezt hittel elfogadta. Csakhogy ennek az elfogadása sokszor nem olyan egyszerű. Mert nem olyan automatikus, mint a bűnbocsánat. Nekem is meg kell szenvednem érte.

Gal 5,24-26: Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

Kr.-al együtt megfeszíttettem, de nekem is meg kell feszítenem a testemet indulataival és kívánságaival együtt, ha az a kívánság vagy indulat nem jó. Ha pl. elismerést vagy dicsőséget szeretnék kapni. Meg kell öldökölni az irigykedést. Ez a megöldöklés senkinek sem egyszerű. Nem mindig sikerül. Kol 3:5-8 Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.

Kr.-t megölték, Vele együtt engem is. Mégis felszólít az Úr: öldököljem én is azt, amiben régen éltem! Vessem el magamtól! A hívő emberek már elhagyták a durva bűnöket; de még van mit megöldökölni, még van elvetni való.

Aki bemerítkezik, abban ezt keressük: Mennyire hajlandó testének indulatait, kívánságait megfeszíteni, bűnös földi tagjait megöldökölni, tisztátalan indulatainak a megnyilvánulásait elvetni. Pl. az érzékenykedést, sértődékenységet, a világ vagy a pénz szeretetét és ezekhez hasonlókat. Hogyan harcolja a hitnek ezt a szép harcát?

Befejezés

Úgy vettük az Úrtól, hogy mi nem a megtérésről való bizonyságtételként merítünk be valakit. Nem is csupán annak a bizonyságtételeként, hogy őt az Úr már Szt. Sz.-be merítette, így új élete van. Hanem azokat merítjük be, akik életében látszik, hogy Krisztusban vannak, új teremtések, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Tudjuk, hogy az újonnan született hívő embereknek idő kell ahhoz, hogy megöldököljék a régit, hogy ne az látszódjon az életükben, hanem az új.

Ezért várunk mi a bemerítéssel. Mert nem szeretnénk, hogy a bemerítés hamis bizonyságtétel legyen. Szeretnénk megtapasztalni a bemerítkezők életében a Kr.-hoz való hasonlóságot, az újban való járást. Tudjuk, hogy ez tökéletesen nem sikerül. Nem is tökéleteseket merítünk be, hisz mi sem vagyunk azok. De látni kell, hogy Kr. nemcsak benne van, hanem rajta is. Nemcsak újonnan született, hanem új teremtés lett. Már felöltözte Kr.-t, és új életben jár. Ámen.